Kezdet

Drága Kicsikém,

A tegnap múltál 3 hónapos, mostanra jutottam el oda, hogy végre a szervezetem is hozzászokott a minimális alváshoz:)), és időnként már 4-5 órát is alszol egyben így elkezdem leírni Neked a MI családunk történetét a kezdetektől, a mindennapjainkat, hogy mivel örvendeztetsz meg minket nap mint nap, igyekszem gyakran frissíteni, hozzáírni hogy a mindennapi apróságok ne merüljenek a feledés homályába.

Egyszer volt hol nem volt egy Apa és egy Anya (Anya persze még ekkor nem volt anya, csak egy lány, egy nő, feleség, Én a Te anyukád Veled együtt született meg, akkor azon a varázslatos 2016.10.10 napon amikor megszülettél és megszületett a MI családunk).

Apában már jóval előbb megfogalmazódott a vágy, hogy szeretné ha Te leköltöznél hozzánk és a mi kislányunk legyél.

Bennem ez egy hosszabb folyamat volt, de kb. 2014 körül elkezdket körvonalazódni a dolog, hogy lassan elérjük azt az anyagi biztonságot és én az érettséget, hogy felnőjek a feladathoz hogy a Te anyukád lehessek.

Majd ha már elég nagy leszel hozzá, elmesélem Neked, hogy mi mit és hogyan csináltunk, hogy jutottunk el oda, hogy most 2017.01.12én ott szuszogsz az ágyadban a miénk mellett és alszol éppen.

Tudod anya és apa, nagyon sokat (most hogy én itthon vagyok Veled meg csak Apa) dolgoztunk és küzdöttünk, hogy ide jussunk ahol most vagyunk, mindig mondogatjuk Neked, persze még nem érted, hogy az élet küzdelem, és reméljük hogy azért mert beleszülettél a jóba, ami sok sok gyereknek nem adatik meg és nem azért mert a szülei kevesebbet dolgoznak vagy nem tesznek meg mindent a gyerekeikért, csak ez egy ilyen világ..

a mi értékrendünket át tudjuk majd adni Neked, mert az élet nem könnyű, de sok munkával kitartással Bármire képes leszel, képes vagy.

Kb 2 év probálkozás után csöppentél az életünkbe, és már készültünk az érkezésedre, hogy ha egyszer megfogansz akkor minél hamarabb abba tudjam hagyni a munkát és csak VELED foglalkozhassak és ez így is történt.

Tavaly bő egy éve, január végén fogantál, és először el sem mertem hinni, hogy ez igaz, amikor meg kellett volna jöjjön, de nem jött, akkor még nem tudtam hogy Te már úton vagy.

Egyik nap ráeszméltem, hogy hoppá valami nem a megszokott mederben zajlik, és megkérdeztem a lányokat hogy szerintük, ha már pár napja nem jött meg szerencsére, akkor lehet hogy már várandós vagyok?

Ekkor hazafele vettem több tesztet, de mivel már este volt és állitólag reggel ad valós adatokat a teszt gondoltam egyre rápisilek, letettem a mosdó szélére és fel alá jártam, Apa óbudán volt Sáránál utána meg még valakivel találkozott így volt időm tépelődni, amikor visszamentem a mosdóba, láttam, hogy mintha halványan, de 2 csík lenne a tesztcsíkon.

Elsőre el sem hittem, lefényképeztem, hogy úgy is látszik? és igen, halványan is de látszott, egyből felpörgött az agyam, hogy akkor most hogy mondjam el Apának, hogy maradandó emlék legyen, és kb. 10-20 perc múlva Apa hazaért.

Én nem bírtam magammal, egyfolytában csak zakatolt az agyam, hogy mi lesz hogy csináljam, hogy mondjam el, majd belehaltam h nem mondhattam el, és kitaláltam hogy másnap megyünk házat nézni, akkor fogom Neki elmodnani, volt egy szív alakú kő amit még görögorzági nyaralásunkon találtam a tengerparton és arra fogom rágravírozni másnap, hogy

Ezzel a gondolattal "aludtam" el, majd másnap apa keresztbehúzta a tervem, mert nem ment be dolgozni ahogy én azt terveztem, hanem otthon amradt Ő elment a mosdóba és én idő és eszközök híjján amíg Ő a fürdőszobában készülődött, 2 szívet rajzoltam a kőre úgy, hogy abból egy harmadik lett.

Ezt beletettem egy kis papír dobozba, pisiltem egy újabb tesztet arra tettem egy piros szalagot és elindultunk.

A gyomrom akkor volt mint egy kismadáré, semmire sem tudtam figyelni, mert csak Rajtad járt az eszem, nem is mertem mág elhinni, hogy igaz vagy, hogy valósággá válsz de még előttem volt, hogy apának is elmondjam.

Házakat nézegettünk, de nem volt semmi ami igazán tetszett így ebédidő körül bementünk egy étterembe ebédelni és gondoltam akkor evés végén, átadom Neki az ajándékomat, abból az apropóból, hogy hét végén lettünk volna együtt 8 éve.

Kikészítettem mindent a kis székre mellettem, Apa elment fizetni, és akkor mondtam Neki, hogy van egy kis meglepim, amit szeretnék Neki átadni, az évfordulónk alkalmából.

Apa nem értette, hogy miért itt és most egy ebédnél, amikor ráadásul még jó pár nap volt addig, kérte hogy majd a kocsiban adjam oda Neki.

Nehéz léptekkel jöttünk ki az étteremből, ugye főleg Én:) beülltünk a kocsiba és Apa elindult.. Mondom Neki, hogy nem is érdekel az ajándékod?

Erre Ő, jaaa de csak elfelejtettem:)

Erre a következő percben egy főúton félreállt egy buszmegállóba és várta, hogy átadjam Neki amivel készültem.

A szívem majd kiugrott a helyéről, a kezem remegett ekkor átadtam Neki a kis dobozt szalaggal átkötve, kinyitotta, nézegette de nem értette a rajzot rajta, vagy nem merte elhinni.

Nézte hogy mi van a szivacs alatt ami a kis dobozka alján lapult, kérdezte h ez nem az a kő amit még görögországból hoztunk, mondtam hogy DE.

Majd kb egy perc után ami nekem óráknak tűnt, kivettem a tesztet a táskámból, és megmutattam.

Először a döbbenet futott át az arcán, majd pár töredék pillanat múlva felfogta hogy mit lát, és egymást ölelve sírtunk a kocsiban percekig, és mérhetetlenűl boldogok voltunk, mert ekkor már biztos volt hogy úton van a Mi kis gyönyörűségünk, Te Kicsikém.

Nagyon hamar abbahagytam a munkát még csak pár (kb 3 hónapos voltál) , könnyű terhességem volt már a pocakban is egy angyal voltál, soha nem volt még egy kósza hányingerem sem, sem kívánósság sem semmi amit a terhes nőkhöz társítanak.

Az elején sokat sétáltunk majdnem minden nap, apával is esténként jártunk minden hónapban vizsgálatra, először amikor az orvosnál voltunk még csak egy kis babszem voltál az ultrahang képen.

Először májusban éreztelek, pont Ágiéknál voltunk remeteszöllősön akkor még az anyukájáéknál laktak, és pont ünnep volt.

Az asztalhoz akartam leülni, és az egyik lábamat magam alá akartam tenni, úgy ültem le de ez Neked nem tetszett és egy jó erős határozott mozdulattal adtad a tudtomra, hogy ez a póz Neked bizony nem jó:)

Ekkor éreztelek először, és utána még 1-2 hétig megint nem és ahogy egyre nagyobb lettél anya pocakjában, már majdnem minden nap éreztelek, tudtam mikor alszol és mikor vagy fent, ha én éjszaka fordultam Te is poziciót váltottál így éldegéltünk mi hárman, Te növögettél mi meg itt kint gőzerővel a jövőnkön dolgoztunk, hogy legyen hova jönnöd, így házat kerestünk.

Megnéztünk jó párat, mire végül megtaláltuk ezt ahova a születésed után hazahoztunk, ez lett a Mi otthonunk és nagyon szeretjük.

Még a megszületésed után is folytak itt a munkák, de a nagyja a festés és a beköltözés mire kibújtál már kész volt.

Az utolsó napok együtt napról napra egyre nehezebbek voltak Nekem, állandóan magunkat figyeltem éjjel nappal, hogy vajon mikor?

Egyszer bementünk a kórházba, mert aznap keveset mozogtál és aggódtunk érted, de nem volt semmi gond csak megnézték a szívhangodat és jöttünk haza.

A csomag már rég össze volt készítve, a szülésznőnk a Júlia és startra készen, kérte hogy azonnal hívjuk amint elkezdődnek a fájások, de a fájások csak nem jöttek, mi meg türelmetlenűl vártunk Téged.

Aztán a doktorbácsid, (Dr. Bánhidy) a 37. héten azt mondta, hogy nem várjuk meg a 40 hetet ami obtóber 24 lett volna, mert szivárgott a magzatvíz, egyre kevesebb és kevesebb volt így kérte, hogy menjünk be szerdán 12én reggel és megnézi hogy hogy állsz, nem mondott semmit ezzel kapcsolatban, de mi tudtuk h akkor már nem jövünk el úgy hogy Te anya pocakjában vagy.

Hétfőn október 10én még volt egy utolsó ctg (ahol a szívhangodat nézik, és h mennyire érzed jól Magad anya pocakjában) 10re mentünk, kicsit vártunk aztán sorra kerültünk és az értékeid nagyon jók voltak (általában mire ctgre mentünk mindig bealudtál így csokit kellett ennem a vizsgálat előtt h felpörögj:) és mivel alapban is kevés volt a magzatvizünk ezért a doktorbácsi kérte, hogy minden ctg után menjünk le az ultrahangra ahol megnéztek Téged néztek egy áramlást, hogy megfelelően áramlik a köldökzsinórban a vér kapsz elég oxigént.

Jó sokat vártunk aznap, vagy 1-1,5 órát mire sorra kerültünk. Amíg kint várakoztunk, addig Apa egyszer csak bedobta, hogy ha megszületsz mi lenne ha mégis Annabellára anyakönyveznénk Téged (ez volt Anya választott neve vagy az Annabell, Apa a Maját szerette volna de ez Anyának nem tetszett). Előtte mér kb a 6. hónapban megegyeztünk Apával, hogy ha megszületsz Bella lesz a neved, mert az mindkettőnknek kompromisszum, nekem az Annabella miatt Apának meg mert egy rövid nevet szeretett volna Neked.

Majd én mondtam Apának hogy nekem jó lesz az Annabella is, és rá pár percre be is hívtak…

Ott a szonográfus néni mondta, hogy baj van, nem lát már magzatvizet, anya majdnem szívrohamot kapott, hogy nehogy valami baj történjen a kisbabájával így rohantunk fel a szülésznőhöz aki pont ügyeletben volt, be is mentem ő megvizsgált és beszélt a doktorbácsival, aki mondta h akkor nem várunk és nem kockáztatunk császármetszéssel fog kivenni Téged anya pocakjából, hogy nehogy valami bajod legyen így anyát elkezdtékelőkészíteni a Te érkezésedre.

Bementünk apával és Júliával (szülésznő) egy szülőszobába ahol rám tettek egy mobil ctg-t ami a szívverésedet nézte átöltöztem és vártuk a doktorbácsit, közben pedig elindultak a fájások.

Még ki akartunk menni Rékának köszönni amikor a doki megérkezett, és mondta h akkor megyünk szülni, ne menjünk már sehova.

Betoltak minket a műtőbe